kutya-fizioterápia
Korbeák Eszter vagyok – sport & life coach, kutyafizioterapeuta és mindenekelőtt: egy kíváncsi, lelkes önismereti utazó.
Az önazonos élet felé vezető utat számomra a kutyák mutatták meg. A lelkük tisztasága, a játszmák nélküli reagálásaik tükröt tartva elém indítottak el egy mély önismereti úton, amely azóta is tart.
A közös sportolás hatására, immár 15 éve kezdtem tudatosan foglalkozni a teljesítménykényszer elengedésével, a szorongással és azzal, hogyan tudok felszabadultan a jelenben lenni, önmagamhoz kapcsolódni.
Életem legnagyobb tanítói, akiknek örökké hálás leszek.
Több mint 10 évig voltam aktív agility edző és versenyző (ezen kívül kipróbáltunk még nagyon sok más sportot is: mantrailing, frizbi, obedience, dogdancing, terelés, stb.). De az igazi szívszerelem számomra az agility volt! Ebben a sportban a kutya nyakörv és póráz nélkül, csupán hang- és testjelekkel irányítva teljesít akadálypályákat, minél gyorsabban – ez csak a gazda és kutya közötti mély összhangon, bizalmon alapulhat. Időközben az agilityt sérülés miatt abba kellett hagynunk, de amit általa tanultam, az örökre velem marad!
A kutyák rendkívül érzékenyen reagálnak ránk – nemcsak a mozdulatainkra, de az elvárásainkra, feszültségünkre, szorongásainkra, hangulatunkra is. Nem elég jól irányítani a kutyát – ha belül szorongunk, ők azt is megérzik, ha nem őszinte az örömünk, előlük nem lehet elrejteni. És ezáltal megmutatják saját magunk és egy felszabadultabb, boldogabb élet felé is az utat!
Ha megkérdezné valaki, miért szerettem annyira a kutyás sportokat, főképp az agilityt, a válaszom: azért, mert az agility megtanított élni. Nem csinálhatod fél gőzzel, nem kételkedhetsz magadban vagy a kutyádban. Nem lehetsz máshol, csak a jelenben, nem figyelhetsz máshová, csak a következő akadályra. Meg kell tanulnod hibázni, meg kell tanulnod elengedni a biztonságot, kockáztatnod kell. Megtanít küzdeni és nem feladni. Megtanít az elengedésre és az elfogadásra. Megtanít rá, hogy a kudarcot ne kudarcként éld meg, hanem tanulásként. Hogy amikor lejössz a pályáról, meglásd a leckét, elfogadd a végeredményt, akármi legyen is az. Megtanít az út szeretetére a cél hajszolása helyett. Megtanít rá, hogy élvezd és örülj a pillanatnak és az apró dolgoknak. Megtanít egyértelműen kommunikálni, ráadásul egy másik fajba tartozó lénnyel. Megtanít az alázatra éppúgy, mint a magadba vetett hitre. Megtanít összhangba kerülni valakivel, és saját magad helyett a másikra figyelni. És megtanít arra, hogy milyen feltétel nélkül szeretni egy másik lényt.
A fentieket nem csak én éltem meg, a kutyákon keresztül észrevétlenül egy olyan híd épült a hozzám járó gazdák és közöttem, amin keresztül sok belső, mély, témát is érintettünk az edzéseken. A tanítványaim nemcsak a pályán fejlődtek, hanem tudatosabbak, megengedőbbek, bátrabbak lettek. Egyre több visszajelzést kaptam arról, hogy az edzéseken tanult szemlélet – például a hibázás elfogadása vagy a pozitív kommunikáció – mennyire áthatja és segíti a mindennapi életüket is.
Ez indított el bennem valamit: tudtam, hogy többet szeretnék adni annál, mint amire edzőként az edzések keretein belül lehetőségem volt. Ma már sport- és life coachként segítem azokat, akik szeretnének felszabadultabban jelen lenni, visszatalálni a flow élményéhez, kapcsolódni önmagukhoz, és rátalálni a belső erejükre. A kutyás sportok és a kutyákkal való élet, foglalkozás mindehhez hatalmas segítség, tükör, folyamatos visszajelzés, hogy hol tartunk az utunkon.
A főiskolán humán gyógytornászként diplomáztam és ez a vonal sem tűnt el, csak hát ez is elkutyásodott. Hatalmas élmény látni egy lebénult kutyát újra járni! Vagy nézni azt a gazdi által küldött videót, ahol az idős kutyusa újra kocog egy sétán, amit a fizió előtt már nem tudott megtenni! Hiszem és tapasztalom, hogy kellő odafigyeléssel, szeretettel és megfelelő kezeléssel "csodákat" lehet tenni!
